2011. augusztus 21., vasárnap

Érzések (13.fejezet)

Csak a pillanatot vártam,hogy mikor jöhetek én a kegyelem döfféssel Dar-nak ,annyiszor megtört és már elegem van ebből az egészből. Most is csak itt ülök az asztalnál,és nézek ki a fejemből,és még így i rápazarlom a gondolataimat .  Ha rá gondoltam,mindig azt éreztem hogy belülről mindig egy meghalok és egyre nagyobb darabokat emészt meg belőlem ez a fájdalom.  Ezek szerint ,minden érintése hazugság volt,és minden szava is.
Az a kép még mindig előttem volt,ahogy azt a lányt csókolgatta. Többet nem akarok neki hinni,meg kell erősödnöm, nem szerethetem őt . De  még mindig rá gondolok,és lágy érintéseire ,de valahogy meg kell oldanom ezt magamba . Elkerülnöm őt valahogy vagy akármi csak ne ...lássam többet. Ne lássam többet más nővel, az baj hogy én itt magamba ellenkezek de igazából a szívem mást mond ,mintha a szívem  azt mondaná hogy "Akarom" és az eszem pedig "nem mert a legutóbb is megsérültél".
De nem tudtam másra gondolni,csak is rá. Sóhajtva támasztottam a fejemet,féltem az érzéseimtől és ami a legroszabb hogy Elle  is eltűnt valamerre. Aztán egy lapot elővettem és elkezdtem egy verset írni.

Gyűlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel,
gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel,
öm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,
Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm, gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is gyűlölöm, ha nem,
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek cseppet sem,
Szemernyit sem, nem gyűlöllek én.
Csak dőltek belőlem a szavak és sajna ennek a fránya versnek a végére is rá kellett jönnöm hogy nem tudom nem szeretni egyszerűen képtelen vagyok erre.  És még arra is képtelen voltam hogy ne rá gondoljak.
Aztán úgy döntöttem hogy ledőlök az ágyra ,és pár másodperc múlva el is aludtam .

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése