Újból,Dar karjaiban ébredtem ..és be kell vallanom nincs jobb mint az ő karjaiban feküdni. Ott nem féltem a kihasználástól,és a megalázástól. Bár a tegnapi nap furán alakult ,de igaza volt nem bírom utálni nem megy.
Közöttünk már valami a legeslegelején meg volt,csak nem tudtam mi volt az. De nem is akartam tudni soha.
Ha rájönnék tudom hogy csak ,bonyolítana mindent köztünk és nekem most nem az legfontosabb hanem hogy a családomon segítsek. Ahogy anya tanította ,csak egy napra hitesem vele el hogy szeretem,de akaratlanul is beismertem magamnak hogy mi az. Sóhajtottam egyet míg a vállán pihentem ő pedig,a hajamat cirógatta.
-Ne haragudj a tegnapiért.-mondtam majd idegesen felült és szokásosan a hajába túrt ha valami rosszat tette vagy éppen ideges volt. Én is felültem hozzá és a vállánál fogva átkaroltam és megpusziltam azt.
-Nem haragszom rád,inkább te bocsáss meg hogy a parancsod ellenére teljesítettem,csak tudod nem értem hogy miért lettem ilyen fontos neked. Miért van az hogy épp olyan fura vagyok azóta mint te?-kérdeztem mintha ő tudná a választ,majd felkelt az ágyból és kapkodva öltözni kezdett,lehet hogy valami rosszat mondtam volna ?
-Most mit csinálsz?-kérdeztem értetlenül majd magamra csavartam egy rongyot és miikor óvatosan hozzá értem tökéletesen izmokban feszülő vállához ,azt épp oly hevesen el is kapta a kezem ügyéből. Tekintette lenéző és undok volt némi undort is láttam benne . Sebesebben öltözött mint akárki már mintha kergetnék.
-Nem azt mondtam hogy szeretlek.-mondta tömören és ridegen,de rám se nézett csak miután ingét magára vettette ,ami feszült szinte a vállánál és a karjainál minden egyes pillanat amit ebben a pár percben okozott szív döfésként ért,de én sem voltam szerelmes mégis fájt ezt hallani.
-De ti nők ebben teljesen egyformák vagytok,azt hiszitek ha az ember gyengéd veletek az már szerelem,hát közlöm veled kislány hogy nem ,te csak egy roppant érzéki lány vagy akiben meg van a szűziség ,az ártatlanság és a titokzatos vágy amit sugallsz ,ez minden Velencei férfi álma az elérhetetlen ,te i csak egy álom vagy ami megtestesíti a tökélyt. Az álmok örökké élnek,de nem lehet velük élni mert becsapnak mert ők egy illúziók.-mondta komoran a szemeimbe nézve,én csak fájdalmasan néztem rá.
-Miért hazudsz nekem?-kérdeztem ,meg remegő hangon félte hogy nem hazudik,de az képtelenség. De nem is válaszolt és az még jobban fájt mint valaha a tudatlanság a legnehezebb.
-Tudom hogy hazudsz!!.-mondtam idegesen majd oda sétáltam hozzá jó közel,és a szemeibe néztem.
-Ha hazudnék,nem tudtalak volna bántani tegnap éjjel.-mondta ridegen a szemeimbe nézve.-És nem élveztem volna.-erre csak könnyek hulltak a szemeimből.
-Azt hiszem jobb lesz ha új ágyas után nézek ,mert a főállású felmondta szolgálatott.-mondta majd csak úgy kiment mintha nem is történt volna semmi.
Dühös volltam újra rá bedőltem neki,de még megbánja egyszer úgy is én leszek a legjobb és megszabadulok tőle és hátba szúrom . Tönkre teszem akár az életem árán is. És a legnagyobb gyengepontját fogom ellen használni. Még pedig az "elérhetetlen Vénuszt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése