Sírva kuporogtam a földön,zokogtam szinte. Miért csinálja ezt velem aki szeret? Nem mintha nem akarnék TŐLE gyereket de nem most 17 vagyok és az anyám a lelkemre kötötte ,hogy el kell tartanom a családom,de a kurtizán élet egy baba mellett nem megy. És félek hogy nem vagyok még elég érett az ilyesmihez . Bármi kárt tennék a babámba azt nem élném túl. Könnyeim csak úgy hullotak ,de nem értem Dar-t hisz azt mondta hogy nem szeret és hogy átlag nő vagyok számára semmi olyasmi nincs meg bennem ami agy átlag Velencei nőbe ne lenne meg. Igazság szerint attól,félek hogy beleszeretek ami már,nyílvánvalóan megtörtént ,és élvezem az életem,de ha szerelmes vagyok nem vagyok képes más férfi karjaiba feküdni akármennyire is ez a dolgom.
Nagyon sok minden járt a fejemben ,főleg a baba, hisz mindig is egy babára vágytam attól akit szeretek,de nem ilyen áron hogy csak azért csinálja hogy magához láncoljon. Mivan ha megszülöm a babánkat és majd nem foglakozik vele hisz ő is 24 éves nem hiszem hogy fel van készülve az apaságra,és lehet nem is szeret csak egy fellángolás a részéről,ami az én részemről nem ha megbánt megint nem baj mert már egészen hozzá szoktam ahoz érzéshez ,csak ne fájna ennyire és ne emésztene folyton minden egyes pillanatban . Hisz jól tudom hogy azzal a másik nővel is lefeküdt és ,ez még jobban fájt ugyanazt éreztem mint ő .
Úgy éreztem elég a szívem és belehal ebbe az egész húzza vonnába ami köztünk megy,féltem az érzéseimtől.
Aztán ugrottam egyet mert már megint csapódott,de megnyugtató volt hogy női cipő topogás tartott le a lépcsőn majd megjelent az a nő az az kurtizán aki Dar-t ölelgette és csókolgatta ,lassan sétált a cellámhoz közben jól megfigyeltem gyönyörű volt de mosolya romlott volt,látszott rajta hogy nem jó szándékkal jött.
-No lám szóval te vagy az a ,híres Velencei kurtizán Lena a vörös démon.-mondta macskakörmöket rajzolva a levegőbe és jól végigmért,de olyan lenéző volt eközben legszívesebben felképltem volna már csak Dar miatt is. Erre csak sóhajtottam egyet.
-Mit akarsz ?-kérdeztem mogorván mire kinyitotta a cella ajtót és csak figyeltem ahogyan bejön. És leül.
-Halom Dar megpecsételte az éeleted.-mondta gonoszan,az utálat csak úgy szikrázott a szememből.
-Ugye tudod hogy ha megszülöd a gyerekedet neki nem fog vele foglalkozni,sőt elhidegül tőled mert ott leszeke neki én aki minden vágyát teljesití nem úgy mint egyesek.-mondta gonoszan újra ,én csak fujtattam rá egyet.
-Tudod legalább bennem meg van az ami benned nincs ,az ártatlanság valószínüleg azért tart rád igényt mert most éppen nem vagyok ott ....-mondtam vissza ,fájt amiket mondott ,de nem mutattam ki neki.
-Hát az együtt töltött éjszakáink nem úgy tüntek mintha egy pillanatra is gondolt volna rád,és tudod miért mert benned nincs meg ami bennem .-mondta de én csak lefele néztem.
-És ha el akarod kerülni azt hogy összetörje a szíved akkor itt a lehetőség.-mondta majd elém tartott egy üvegcsét amibe az a bizonyos szer van csak bámultam rá és nagyot nyeltem. De nem akartam meginni,csak nézet rám a lány mélyre hatóan mitha babonázni akart volna vagy nem tudom.
-Idd meg!-mondta eőteljesen,mire megráztam a fejem.
-Hát jó ha nem iszod meg sajnos ,azt kell hogy mondjam hogy a drágalátos babádat egyedül neveled majd fel mert majd lesz amivel magamnál tartom Dar-t vagy éppen csak elhitettem vele hogy nem tőle van a gyerek,d válaszhatsz.-mondta ,a szívem majd megszakadt szörnyű érzés volt ez az egész helyzet sarokbaszorított.
-Miért teszed ezt velem ?-kérdeztem értetlenül és zavarosan.
-Mert én Dar-t boldoggá tudom tenni míg te nem.-mondta , a magyarrázatot és talán igaza is volt.
Remegő kézzel megfogtam az üveget és csak egy ideig szemeztem vele ,egy könycsepp legördült az arcomon.
-Idd meg....-mondta kisértetísen suttogva ,majd megittam de mindegy egyes korty marta a torkomat ahogy lement úgy éreztem hogy én vagyok a leggonoszabb ember ezen a földön,így már két embert veszítettem el örökre a babámat ,és Dar-t éreztem hogy megint sírni fogok éreztem ahogyan a szívem repedezik,és ahogyan szépen lassan porrá válik ,ahogy a szívem szilánkjai vele vésődnek a húsomba és épp oly erőséggel marják szét a testem össze pontját mint ez a szer. Nem tudtam még szólni se csak sírtam,és sírtam. Míg ez a perszóna kiment.
Fájdalmaim egyre erősebbek lettek,és egyre kinzóbak ,mintha máglyán égetnének el lehet ép oda való vagyok egy igaz megáltalkodott boszorka.
Azt hiszem a reménytelenség idővel tompítja a fájdalmakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése