Csaló.(11.fejezet) /Darius szemszöge/

Mikor csak úgy ott az erdőben,azt hittem felrobbanok ,ha én egyszer azt mondom az enyém akkor az enyém.
Gondolkoztam itt magamba ahelyett hogy utána mentem volna,aztán végre erőt vettem magamon ,de  már későn mert már a bestia sehol sem volt. Én meg idegességembe az egyik közeli fába vertem.
Úgy éreztem most azonnal meg kell kapnom valaki,vagy ha nem  félő hogy valami olyat teszek ami nem helyes,így gyorsan el is iramodtam az erdőből ,és a házam felé vettem az irányt. Szinte betörtem az ajtót . És az egyik barnát elragadtam magammal,majd felkaptam és közben vadul csókoltam  miközben vittem fel a lépcsőn.
Aztán vadul az ágyra vágtam,és csókolgatni kezdtem a nyakát ahogyan rámásztam,szó nélkül tűrte a nő amit teszek vele.  Csak letéptem a ruháját,utána én is az enyémet és újra rámásztam. És újra a testét kezdtem el csókolni vadul,majd a szájához értem ,de valamiért megálltam. És nagy sóhajokat vettem,aztán egy orcát képzeltem oda Lena csodás porcelánbabára emlékeztető arcát,és úgy csókoltam meg vadul és egyre vadabb lettem.
-Te is csókolj úgy ahogy én.-mondtam elfulva de továbbra is az ő arcát láttam ott,így talán könnyebb volt vagy nem is tudom,de újra megcsókoltam. Majd szenvedélyesen a kéjnyílásába hatoltam,és férfiasakat nyögtem. Közben az arcát  néztem,és gyönyörű volt azok a kékes zöld szemek ,a sötét barna haja .
-Lena....-suttogtam,mélyen a szemeibe nézve,mire egy ismeretlen hang szólt vissza és hirtelen már nem Lenát láttam ott hanem az egyik kurtizánt ,Lena is az volt ,de hozzáfogható nincs mint ő.
-Mary a nevem.-mondta,majd zavarodottan megráztam a fejem,majd újra ideges lettem és hirtelen megfordítottam a lányt és a fenekébe vadul belé hatoltam ,és egyre vadabb lettem. Majd a nyakához hajoltam ,és csak támasztottam a fejem a vállán ,és fájdalmasan összeszorítottam a szemeimet. Igen fájt.ez az egész amitt teszek,de tovább egyre vadabban mozogtam benne,a lány fájdalmasakat nyögött,de engem az sem érdekelt. -Igazad van te nem  Lena vagy.-mondtam idegesen,szinte kiabálva. Fájt neki hiszen már sírt.
Hallottam ahogyan a hátammögül kinyílik az ajtó,de én csak folytattam. És már csak akkor hagytam mikor meghallottam azt az édesen csengő érzéki hangot. Ami most fájdalmas volt.
-Tudtam....-csak ennyit mondott ,majd elszaladt én pedig kapkodva utána eredtem,magamra tekertem út közben  a lepedőt majd mikor utólértem a karjánál ragadva vissza rántottam,mire csak annyit láttam hogy sír.
-Lena én nem.....-kezdtem volna bele ,de ő gyorsabb volt.
-Harmadszorra töröd szét a szívem.-mondta a szemeibe nézve,de csak nagyokat nyeltem.-Többször nem engedem,nem mert azén szívemet már nem lehet összerakni soha,és az a legszürnyűbb hogy még szívem legkisebb darabkái is érted dobbanak.-mondta zokogva ,mire átöleltem,de csak eltolt magától.
-Ne töröm össze többször,vigyázok rá ígérem.-mondtam majd neki döntöttem a falnak,és megcsókoltam először ellennkezet de aztán ő is ugyanúgy csókolt ahogyan én majd egyszer csak ellökött újra.
-Menj el innen ,vagyis menj a közelemből és engedj el.-mondta nyügösködve,kicsit nevettem ezen hisz itt lakom hogy menjek el innen? Na mindegy láttam hogy így is labilis ,így vadul megcsókoltam és itt már nem ellennkezett tudtam én.
Majd hirtelen ellökött megint és elszaladt, én meg csak megráztam a fejemet és csak mosolyogva néztem utána.
-Buta lány.-mondtam mosolyogva.