-De most komolyan.....anyám,te kurtizán voltál?-kérdeztem meg harmadszorra is,nem mintha nem hittem volna el vagy nem lett volna jó kurtizán,de hát akkor is ez nekem még mindig új volt.
-Igen ,édesem az voltam.-válaszolta kedvesen még rámerőltette a fűzőt ami nagyon szoros volt,azt hittem hogy melleim abba fognak szét pukkadni annyira szorította őket. De viszont nagyon kinyomta őket.
-Mindig tud használni a tested,még akkor is ha nem vagy éppen pompában egy kurtizánnak minden pillanatban érzékinek kell lenni.-mondta oktatóan anyám én meg csak bólogattam ,bár a felét sem értettem annak amit mondott ,17 vagyok még nem ezzel kéne foglalkoznom vagy igen ?!
Utána itt a szépségről beszélt nekem,hogy milyen nagy előnyöm van a többi kurtizánnal szemben,egy párszor megondoltam magam a hetek alatt hogy akarom-e.
-Anyám én inkább megyek zárdába,de nem ily szabadságot akarok magamnak hogy ára legyen ami a testem.-mondtam könyörögve anyának mire az megfogott és elrángatott a kápolnába.
Senkinek se kívánom azt látványt amit ott láttam, a lányoknak meg kellett válniuk legféltettebb kincsétől a hosszú hajuktól amiket már pár esztendeje növesztettek és ez mind hiába ha fürtjeiknek drága és virgonc hullámzása most a földre hull az olló átkából. Sírva rohantam ki a kápolnából . Másnap anyám önelégült mosollyal lépet be szobám ajtaján nem tudtam mire vélni az egészet.
Aztán újra az étkezőbe vitt és egy magsító valamit rám adott aminek nem tudtam a nevét. csak ülve lefele bámultam a lábamat.
-Mivel nem vagy egy magas teremtés így erre is szükséged lehet.-mondta majd intett hogy induljak meg benne,persze a nevét nem tudtam de használni se tudtam hisz eldőltem benne mint egy krumplis zsák.
2 hét alatt mindebbe bele jöttem és már csak a végső simítások maradtak ahogy anyám mondaná.
Tudatta belem hogy a Kurtizánok a leműveltebb nők a földön,így legalább egy kis örömöm is volt a tanulásban mert imádom a történelmet olvasni. Mikor ezek is megvoltak és már elég eszes lettem.
Azt mondta hogy én nem a szépségemmel hódítok hanem az eszemmel,és az arcommal. Megtanított az arcommal játszani ami könnyen is ment . De amikor azt mondta hogy "hitesd el vele hogy ő az egyetlen férfi a világegyetemben" meglepődtem hisz ,nem csak egy férfi van hanem sok na de mindegy.
Végre kimentünk az utcára ,de akkor is a férfiakat vizslattuk ,és a vágyaikról beszélt,meg az elérhetetlenségről. Csak néztem a sok fajta-féle férfit ,de hirtelen minden szempár rám szegeződött ettől megijedtem mert midegyik úgy nézett mint aki itt helyben fel falna.
Az utolsó napon anyám közölte velem a tényeket. Egy Darius King nevezetű fiatalember lesz úgymond a kerítőm. Biztos valami öregember csak anyám mondja őt fiatalnak.
-De ne feledd,a szerelmet szeresd ,de ne a férfit.-mondta el a végső szót ,és elindultunk a titokzatos "kerítőmhöz.
Utána itt a szépségről beszélt nekem,hogy milyen nagy előnyöm van a többi kurtizánnal szemben,egy párszor megondoltam magam a hetek alatt hogy akarom-e.
-Anyám én inkább megyek zárdába,de nem ily szabadságot akarok magamnak hogy ára legyen ami a testem.-mondtam könyörögve anyának mire az megfogott és elrángatott a kápolnába.
Senkinek se kívánom azt látványt amit ott láttam, a lányoknak meg kellett válniuk legféltettebb kincsétől a hosszú hajuktól amiket már pár esztendeje növesztettek és ez mind hiába ha fürtjeiknek drága és virgonc hullámzása most a földre hull az olló átkából. Sírva rohantam ki a kápolnából . Másnap anyám önelégült mosollyal lépet be szobám ajtaján nem tudtam mire vélni az egészet.
Aztán újra az étkezőbe vitt és egy magsító valamit rám adott aminek nem tudtam a nevét. csak ülve lefele bámultam a lábamat.
-Mivel nem vagy egy magas teremtés így erre is szükséged lehet.-mondta majd intett hogy induljak meg benne,persze a nevét nem tudtam de használni se tudtam hisz eldőltem benne mint egy krumplis zsák.
2 hét alatt mindebbe bele jöttem és már csak a végső simítások maradtak ahogy anyám mondaná.
Tudatta belem hogy a Kurtizánok a leműveltebb nők a földön,így legalább egy kis örömöm is volt a tanulásban mert imádom a történelmet olvasni. Mikor ezek is megvoltak és már elég eszes lettem.
Azt mondta hogy én nem a szépségemmel hódítok hanem az eszemmel,és az arcommal. Megtanított az arcommal játszani ami könnyen is ment . De amikor azt mondta hogy "hitesd el vele hogy ő az egyetlen férfi a világegyetemben" meglepődtem hisz ,nem csak egy férfi van hanem sok na de mindegy.
Végre kimentünk az utcára ,de akkor is a férfiakat vizslattuk ,és a vágyaikról beszélt,meg az elérhetetlenségről. Csak néztem a sok fajta-féle férfit ,de hirtelen minden szempár rám szegeződött ettől megijedtem mert midegyik úgy nézett mint aki itt helyben fel falna.
Az utolsó napon anyám közölte velem a tényeket. Egy Darius King nevezetű fiatalember lesz úgymond a kerítőm. Biztos valami öregember csak anyám mondja őt fiatalnak.
-De ne feledd,a szerelmet szeresd ,de ne a férfit.-mondta el a végső szót ,és elindultunk a titokzatos "kerítőmhöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése